Mitől…? – Cikksorozat
mitől lesz jó egy történet?
Egy jó történethez, bárki
bármit mond is, először is egy szép felület kell.
Sajnos, ha nem tudsz egy szép design-t összeállítani, valószínűleg csak
el-elvétve téved majd egy lelkes olvasó a blogodra.
De gondolj csak bele! Te, ha szembe jön veled valaki, nem az arcát nézed meg?
Na, ugye. Azt látod meg először, és lehet, hogy tudat alatt, de van róla egy
véleményed. Ez később változhat, de ez alapján dől el, hogy meg akarsz-e
ismerkedni az adott emberrel. A blog felülete olyan, mint az arc. Kevés
sminkkel az arcot is kifejezőbbé tudják tenni, mint ahogy egy-két modullal
nagyszerű kis oldalt építhetsz fel. Fontos, hogy ne essünk túlzásba, hiszen a
sminknél sem túl szép, ha agyonfested magad.
Átláthatónak kell lennie, s nem
szabad, hogy túlzsúfolt legyen. Íme, összeállítottam egy
kis listát az elengedhetetlen modulokról és azok sorrendjéről:
Elengedhetetlen modulok, és azok sorrendje egy történetben:
1. Bemutatkozás.
Röviden tudsz írni valamit magadról vagy a történetről. Érdemes szövegdobozba
tenni ezeket, hogy még szebb, kifejezőbb legyen.
2. Menü.
A menüvel tudod kalauzolni az olvasót az oldaladon. Ha nincs menü, senki sem
látja át az oldalt és tartalmát. Ez létfontosságú.
3. Következő
rész tartalmából című modul.
A legtöbb történetes blogon nincsen ilyen menüpont, amit az olvasók többsége –
ahogy észrevettem – rettenetesen sajnál, ugyanis fogalmuk sincs, mikor nézzenek
fel legközelebb a blogra, mikor tudnak rá időt szánni. Emiatt gyakran a
kommentezéssel is megcsúsznak.
4. Feliratkozók.
Fontos, hogy ezt a modult feltegyük, mert ide kattintással tudnak értesülni az
olvasók az itt történő változásokról, akkor is, ha nem látogatják az oldalt.
5. Linkcserék.
Utoljára, de érdemes betenni a linkcserét, hogy más oldalakról is elérjenek és
megismerjenek.
MÉG FONTOS MEGEMLÍTENI A FEJLÉCET,
AZT A RÉSZÉT A BLOGNAK, AMIT ELŐSZÖR LÁTUNK MEG RAJTA.
HA EZ SZÉP, MÁRIS PIROS PONT AZ OLVASÓ RÉSZÉRŐL.
De most egy kicsit magáról,
a publikált történetről is… Nos, a jó történet lényege abban áll, hogy ne legyen sok szereplője, például. Ha
sok van személyekből, az olvasó összekeveri őket, vagy nem tudja követni a
szálakat. Kivéve, ha mindegyik szereplő jelleme erős, kidolgozott és ezek
nagyon elütnek egymástól. Fontos, hogy a szereplőknek legyenek hibáik! Ki
hallott már tökéletes emberről? Ha tökéletesnek is szeretnénk ábrázolni,
titokban tegyünk bele az ellenkezőjére irányuló gondolatokat is.
Pl.: „Sabrine mindig
pontosan érkezett, haját hibátlan kontyba fogta össze, egyetlen szőke tincs sem
lógott ki, vagy állt másfelé. A tökéletesség szobra volt. Ma mégis csapzottan
érkezett, hajszálai ziláltak voltak, a nő pedig nyugtalan.”
Másik, alapvető pont, hogy
ne legyen túlbonyolított, mégis legyen benne csavar és meghökkentő sor is. Az olvasó ne tudja kitalálni, mi
következik!
Pl.: „A fiú szája
közelített a szám felé. Éreztem, hogy itt van a mesébe illő pillanat, amikor
elcsattan a csókunk! Lehunytam a szemem, és átadtam magam a jóleső érzésnek. Ez
egészen addig tartott, míg észre nem vettem, hogy a plüssmackómat csókolgatom
az ágyamban.”
Tartsuk meg az arányt is. Ne csak párbeszédből
álljon irományunk, hanem csempésszünk bele leírást is, monológokat, személyes
gondolatokat, váratlan fordulatokat. Ha a saját gondolataidat teszed bele, élet
hűbb lesz, az olvasó pedig könnyebben bele tudja magát élni.
Pl.: „- El kell mennem. –
intettem búcsút Andy-nek. Hangomban ugyanaz tükröződött, mint ami a fiú
szemeiben. Csalódottság és keserűség. A Nap sugarai még utoljára megsütötték a
méreggel teli üveget, amit a kezembe szorítottam. – Ne aggódj! – súgtam a fiúnak
– Én akartam így – utolsó szavaim belevesztek a madárcsicsergéstől hangos
hajnali levegőbe. A tavasz első napja volt Andy számára. Nekem az utolsót
jelentették az életből.”
Döntsük el, milyen mű nemben szeretnénk írni!
Lehet egy akcióregény, fantasy, vagy romantikus, egy a lényeg: érződjön rajta,
hogy melyik fajta. Érdemes azt a műfajt próbálgatni, amiből nincsen sok, éppen
azért, hogy különleges lehessen.
Pl.: „Valami nincs rendben
velem. A kezem apró pixelekre bomlott, legalábbis így éreztem. Levegő után
kapkodtam, addig, mígnem összeestem és belerogytam a királykék színű tóba.
Óráknak tetsző percekig feküdtem a mélyben, mozdulatlanul. De lélegeztem.
Mégpedig a vízben. Ami azt jelenti, hogy… Hogy kopoltyúm van és pikkelyes
bőröm.”
Tarkítsuk képekkel művünket! Így te
könnyebben beleéled magad, az olvasó pedig könnyebben elképzeli.
Pl.: „A repülő magasan,
fehér felhőkkel körülvett légáramlaton repült keresztül. A Nap fentről
rózsaszínnek tetszett, lenyugvó sugarai megfestették az ég kékjét.” – ide egy csodálatos
naplementéről tehetünk be képet.
Tegyünk személyes
gondolatokat és idézeteket a sorok közé. Ettől
közvetlenebb lesz a hangsúly.
Pl.: „- A barátság ezüst
fonál, mely, ha egyszer elszakad, össze lehet ugyan kötni, de a görcs örökre
ott marad! – mondta mindig a Nagyi, amíg élt. Most értettem meg igazán az
értelmét. Azt, hogy Sue nem tartotta be az ígéretét. Hogy elárult. Hogy a
gyilkos kezére jutatott. Ki kellett jutnom.”
És végül, de nem utolsó
sorban szépen, igényesen, keretbe
foglalva kezdjük és zárjuk az egyes fejezeteket. A hatás kedvéért
alkalmazhatunk függővéget, ami azt jelenti, hogy nem zárjuk le a fejezetet, kissé
késleltethetjük, ezáltal szétziláljuk, és majd csak a következő fejezetben
folytatjuk.
Puszi,
